A szeretteinkkel való kommunikációnak mindennél nagyobb jelentősége és súlya van olyankor, amikor kiemelt stresszhelyzetben vagyunk. A szeretetteli kommunikáció tanulható!
Kérlek ne maradj most ezekben az időkben csendben!
Sokféle stresszhatás ér minket ebben az évben. A mi életutunk során nem kellett hasonló krízishelyzettel megküzdenünk, főleg nem egy globálissal. Hallhattunk nehézségeket a szüleinktől a rendszerváltás okozta változásról, vagy a nagyszüleinktől akik átélték a háborút fájó gondolatokat. Olvastunk történeteket járványokról, tűzvészről, hurrikánról, hegyomlásról, és ma már tudjuk mit jelentenek a transzgenerációs traumák. De hirtelen túl közel jött hozzánk a történelem, és mi nem voltunk felkészülve rá.
Főleg amiatt, hogy a mi generációnk még nem volt hasonló helyzetben, kiemelten fontos szempont lenne lélektanilag, hogy együtt menjünk rajta át. Jelenleg inkább csak egymás mellett kínos csendben védekezünk a frusztrációinkkal, és félelmeinkkel vegyített gondolatainktól. Szeretteink dilemmáitól pedig ha csak lehet távol tartjuk magunkat. Megérthető, hogy együtt ülünk a megdöbbenés és a tehetetlen csendek sűrűjében, de hosszan ez most már nem fenntartható. Időszerű, hogy másik szakaszába lépjünk a globális helyzettel való megküzdésünknek. Eljött az ideje, hogy meghallgassuk egymás véleményét, hogy mást is halljunk, mint a saját kétségbeesett és letompított gondolataink!!!
A stressz, mint új lakótárs
Idegen helyzetben vagyunk, sosem látott nyomás alatt. Sok rétű szorongással kell megküzdenünk, hiszen bizonytalanná vált a munkahelyi stabilitásunk, vagy épp a vállalkozói egzisztenciánk. Aggódunk a szeretteink életéért, és a saját jövőképünk omladozik. Megszorító szabályoknak kell tudni megfelelni úgy, hogy pár hónappal ezelőtt még teljesen szabadok voltunk. Akkor is néznünk kell a kormányzati híreket, ha egyébként nem az életvitelünk része, mert most meghatározza a napjaink menetrendjét, új életviteli szokásainkat. Tájékozódnunk kell a figyelemhajhász álhírek között, ellenőrizgetni a magunk módján, hogy mi nem igaz, és összelogikázni a megérzéseink alapján, hogy minek lehet valóságtartalma.
Szorongunk a gyerekek jövője miatt, és rettegünk, hogy a szüleink szépkorába mikor köszönt be valami rettenetes. Számoljuk a pénzünket, csökkentjük a fogyasztásunkat, kiélezett figyelemmel keressük egymás szemében a részvétet és a szolidaritást. Szívszakadva próbáljuk mérlegelni, hogy egy korán érkező vakcinának milyen egyéb mellékhatása lehet, a jelent vagy a jövőt tegyük inkább kockára? Közben pedig bele-belesodródunk az egymással történő nézeteltérésekbe, vagy csak figyeljük, ahogy két táborra szakad a társadalmunk. Egyre nő a feszültség bennünk, és odakinn. Életfeladattá és kihívássá válik a stresszeinkkel való megküzdés!
A stressz elfojtása nem megoldás, hanem elhárítás
A szorongás generálódik még jó pár hónapig ha akarjuk, ha nem. Nem tudjuk megoldani azzal, hogy elfojtjuk a nyomás hatására keletkezett rossz érzéseinket, de segíthetünk egymásnak azzal, ha beszélgetünk róla. A csendbe burkolózás, a sóhajtozás, az ideges kapkodás, a másik szavába vágás, vagy a beszélgetés letiltása mind olyan reakció, amelyekkel valójában nem a megoldások felé megyünk. A helyzet, amiben vagyunk, már van. Adott. Több, mint fél éve zajlódó valóságunk. Muszáj szembenéznünk vele!
Szóljunk egymáshoz akkor is amikor baj van!
Ha kimerjük mondani mit okoz bennünk a külső nyomás, akkor ahelyett, hogy magunkba temetjük a stresszt, kifelé el tudjuk vezetni egy részét. Másik részét pedig más eszközökkel érdemes elvezetni pl. sport, programok a természetben, meditáció, relaxáció, nyugodt alvás.
Nem az egymás közötti tabusítás a megoldás rá! És nem a nagy hallgatások, vagy reménykedés abban, hogy holnap reggelre az egész eltűnik és minden olyan lesz mint rég. Nem érdemes arra a gyermeki gondolatra apellálnunk, hogy majd csak megoldódik minden úgy, hogy nekünk nem kell érte tenni semmit. Nagyon is sok dolgunk van a kialakult helyzettel! Azonban, ha nem birkózunk meg vele egyénileg, és nem oldjuk meg a velejáró stresszt, akkor nem fogunk tudni a járulékos következményekkel megküzdeni. Az egyik megoldásunk a kommunikáció! Számtalan lélektani építő hatása miatt.
Beszéljünk szeretettel a problémákról!
Nem jó stratégia, ha letiltjuk a szeretteink, barátaink érzéseit, csak mert félünk meghallgatni ők miktől félnek. Igen, ijesztő amikor a saját képzeteink mellé még a másik kétségei is besorakoznak. De ne gondoljuk azt, hogy minden valósággá válik attól, hogy megfogalmazzuk, elképzeljük. Sőt! Az érzelmi fókuszú stresszel való megküzdésnek, a nehézség hatásának érzelmi csökkentése áll a középpontjában. Itt már maga a megküzdési forma például a biztonságos, türelmes, ítéletmentes térben való beszélgetés is képes az érzelmi hatás csökkentésére. Hogyan tudjuk létrehozni most egymás számára ezt a biztonságos beszélgetési közeget? Nézzük meg.
Szabjunk együtt határokat annak, hogy hogyan beszélgessünk a szorongásainkról ezekben az időkben. Ha meg tudom fogalmazni, hogy mennyit és hogyan tudok befogadni a te félelmeidből (azaz meg tudom mondani hogyan mondd úgy, hogy elbírjam) akkor védeni tudom a saját érzelmi határaimat, ugyanakkor nem tiltom le a te érzelmeidet csak mert azok terhelő gondolatok következményeiként fojtogatnak téged. Szabad kimondanod ezeket a gondolatokat és érzéseket! De a hogyant együtt kell kitalálnunk!
S ugyanígy járhatok el magam is, megismerhetem a te befogadó képességedet az én félelmetes gondolataimmal kapcsolatban. Megismerlek egy stresszhelyzet kellős közepén, hogy hogyan tudsz engem elfogadni a szorongásaimmal együtt is. Majd alkalmazkodok a határaidhoz, és szabályozni kezdem a saját frusztrációimat azért hogy védjelek. Ugyanakkor ne kelljen egyedül küzdenem meg mindazzal, amit rám nyom ez a terhelt élethelyzet.
Egy szeretetkapcsolatban kell, hogy kimondhassak neked bármit, de úgy hogy nem ártok neked magammal. És téged is megtanítalak arra, hogy hogy szólj most hozzám. Hogy ne kelljen egyedül forgolódnunk éjjelente a szorongásainkkal. Egyikünknek se!
Ne veszítsük el egymást akkor, amikor a kapcsolatok ereje az esélyünk
Lehet szeretetteli a kommunikáció krízisben is! Ne engedd, hogy a szeretteiddel való kapcsolatod fizesse az árát annak a szociális szeparációs támadásnak, ami most a járványhelyzet sajnálatos következményeként ér minket. Lélegezz, végezz stresszoldást, és beszélgess erőszakmentesen akkor is, amikor túlfeszítettek az érzelmeid. Ne engedd, hogy pont az vesszen el, ami a legfontosabb esélyünk a jövőre nézve! A lelked, és a lelki kapcsolataid maradnak esélyként akkor, amikor minden épp ezt akarja elvenni tőled. Ne fordulj a szeretteid ellen, keressetek új kommunikációs eszközöket a bajban! Beszélj! Ne némulj el! Ne halkítsd le a másik ember félelmeit, segíts neki úgy szólni, hogy azt elbírd!
Mert most tudnunk kell mit gondolunk! Tudnunk kell ki hogy látja! Mert együtt kell döntéseket hoznunk! Ez nem megy úgy, ha csak egyedül vagy odabenn, és a másikat is egyedül hagyod!
Ha nincs eszközöd a szeretteiddel való kommunikációhoz keress meg! Segítek, hogy ne kelljen stop gombot nyomnod akkor amikor szükséged van a lelkitársaidra! Segítek a határaid megtalálásában, de ne a csenddel válaszolj most a stresszre! Mert azért hosszabb távon nagy árat fizethetnek a kapcsolataid!
Ha szeretnél beszélgetni a téged érő szorongásaidról, vagy a párkapcsolatodban vannak kommunikációs nehézségetek jelentkezz, és keressük meg együtt, hogy hogyan lehet a szeretetteli kommunikáció eszközeit bevetni krízis időszakban is.
Szeretettel várlak:
Csete Nia
Life- és egészség coach